A Kistermelők Lapja szeptemberi számában Mészáros Mihályt, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat Génmegőrzési Intézet programvezetőjét, a magyar óriásnyúl témafelelősét, a magyar óriásnyúl nukleusz tenyészet vezetőjét kérdezte.
Beregi-Nagy Edit, a lap főszerkesztője bevezetőjében összefoglalja a fajta több mint 100 éves múltjának legfontosabb mérföldköveit, a fajta gazdasági jelentőségét, valamint utal a gödöllői központ fajtával kapcsolatos tenyésztési irányelveire.
A fajtát a köznyelvben először nagy magyar nyúlnak nevezték – kezdte Mészáros Mihály a rövid történelmi áttekintést, majd rátért Andrássovich Géza gazdasági főtanácsos szerepére, aki a magyar óriásnyúl fajta tenyésztését kezdeményezte azért, hogy a bányászvárosok és ipari körzetek szegény családjainak ellátására gazdasági típusú nyulat biztosítson. A cikkben említik még Viniczay László és Major Ákos munkásságát, majd tisztázzák: Gödöllőn Dr. Anghi Csaba vizsgálatai során a magyar óriásnyulat magyar vadas és magyar vasderes néven említi, mivel az óriásnyulak annak idején csontos, kevésbé kedvező felépítésű nyulak voltak.
A fajta népszerűségét Mészáros Mihály a gazdasági értékmérő tulajdonságokban látja, nevezetesen: a jó fedeztethetőségben, a fialás folyamatának gördülékenységében, az anyanyulak fejlett utódgondozási képességeiben, az almok kiegyenlítettségében. Ezeknek az értékmérő tulajdonságoknak mentén kiemelten figyelmet kell fordítani a nyúl övméretére és izmoltságára. A fajtagondozó munkát tenyésztés két pillérére segíti: a szelekció és a párosítás. Nézete szerint sok adat, jó szem, fajtaszeretet és nagy kitartás szükséges ahhoz, hogy egy tenyészet sikeressé váljon.
Főszerkesztő asszony arról is érdeklődik, hogy hobbicélra ajánlott-e a fajta. A programvezető bátran jelenti ki: a fajta színgazdagsága (vasderes, vadas, szürke, fényes fekete, sárgavadas és fehér) miatt mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő egyedeket, a nyulak kiegyensúlyozott jelleme pedig lehetővé teszi, hogy akár családok házi kedvencei is lehessenek.
Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedettek az eddigi eredményekkel, és mik a jövőbeli célok, Mészáros Mihály elmondja: a szaporasági és vágási tulajdonságokkal elégedettek lehetnek, a cél továbbra is a populációs szintű gondolkodás. A fajta genetikai sokfélesége megőrzésének egyik eszköze a fajta tenyésztőivel való kitűnő szakmai kapcsolat, ugyanakkor várható egy korszerű nyúltartási épület felújítása és a tenyészállatok egyedszámának növelése is. A Magyar Óriásnyúl-Tenyésztők Országos Egyesületével, mint törzskönyvező szervezettel való együttműködést nagyon fontosnak tartja, és kiemeli: a sikeres populációs szemléletű tenyésztés valódi csapatmunka, és ez a fajta valamennyi tenyésztőjének közös felelőssége.
